ablakból

hoppá

nikon s210, kicsi, kék és én szeretem

Dublin, izé, Dublin-környék, Glendaloch

és a vasárnapi kirándulás, kelta kereszttel, vörösbeggyel, monostorral, tóval...(én szerettem volna tengert is nagyon, de hát most így esett):

Dublin vol2.

ühüm, egy icipicit elmaradtam, de folytatás, szombatról, következik: aznap míg a fiúmék főleg ittak (guiness és jameson gyár) mifőleg császkáltunk sokat a városban felalá, véletlenszerűen eltévedve, rátalálva a kastélyra, a mononoke hime erdei lidérceire (nem és nem jut eszembe a nevük) a falon, aztán ittunk persze mi a is a szőrös citromban, vacsora, séta, éjjeli Dublintúra, már egyedül:

Dublin vol1.

noshát, a dublini kaland az egy háztól-házig röpke 7 és fél órás kis utazással kezdődött, végülis járhattunk volna rosszabbul is. éjjel még csak a buszról elkapott fényekbe szerethettem bele, másnap viszont a szakadó eső és a szél ellenére is nekiindultam szaffit összeszedni és nekikezdeni a mértéktelen ciderivásnak, kocsmanézésnek, kezdve a William's Pub-bal (előrebocsátom, megint nem életem legjobb képei minőségileg, de szeretném őket megmutatni):

meglepetések persze értek dögivel, ír lányok flitterzuhatagba öltözve harisnya nélkül a nagyonhidegben, egyszercsak felhangosodó zene, egyszercsak tánctérre ömlő tömeg, széken térdelve táncolás, vigyorgás dögivel. mellesleg, nem gondoltam volna hogy egy négy és fél százalékos alkoholtartalmú italtól ennyire be lehet rúgni, mint amennyire nekem sikerült (a lányok  közben guinesseztek), mindenféle pasik, akik ugyan nem kellenek, de legalább viccesek és normálisan próbálkoznak és figyelem, hajlandóak akár beszélgetni is, ha úgy kívánja a helyzet, aztán 2.30-as éjszakai villamos. a többit holnap.:)

random vasárnapi képek

szigetről haza

de már nem sokáig, bizonyos szempontból sajnos. szerettem ezt a hidat reggel-este...

hazafelé